A megbocsátás

Amennyiben kapcsolataid vannak, óhatatlan, hogy konfliktusaid is adódjanak. Hitem szerint a kapcsolati konfliktusokon keresztüli fejlődés maga az élet értelme. S itt nem csak a párkapcsolatokról beszélek, hanem a kapcsolatok minden fajtájáról:

  • interperszonális kapcsolatok (társas, szülő-gyermek, kollegiális, baráti,…)
  • kapcsolat a külvilághoz (anyagi, szellemi javakhoz, természethez, stb.)
  • kapcsolat önmagaddal
  • kapcsolat Istennel, a sorssal, a megfoghatatlan Rendezővel, …

Szóval aki csak egy kicsit is komolyan veszi magát és a kapcsolatait, annak célja a fejlődés. A fejlődés, ami – mint fent írtam – a konfliktusokon keresztül valósul meg. Ha nem lennének konfliktusaink, minden egyhangú, monoton, lapos lenne. A konfliktusok rávilágítanak a hibáka, a tévedésekre, az elakadásokra. S a hozzá társuló nyitott, megértő hozzáállás segít a konfliktusban új utakat, irányokat, lehetőségeket, erősségeket felfedezni. Felismeréseket, melyek korábban nem voltak láthatóak.

Azonban a neveltetésed, személyiséged, temperamentumod függvényében a konfliktusok lehetnek rendkívül fájdalmasak is. Járhatnak sérülésekkel, bántással és megbántódással. Olyannyira, hogy, ha nem kerülnek feldolgozásra, egy életen át kísérthetnek és mérgezhetik a további kapcsolataidat.

A feldolgozás és egyben a konfliktusokban való fejlődés folyamata röviden a következő:

A fájó érzések felismerése, azok explorációja, a megbocsátás, a megértés (…majd a megváltozott lelkiállapot/viselkedés, azaz maga a fejlődő szintugrás)

Ebből a folyamatból a megbocsátást szeretném kiemelni, mert az érzések felismerése és explorációja vagy megy egyedül, vagy szakember segítő támogatásával végezhető el leginkább. A megértés pedig javarészt a megbocsátás automatikus következménye.

Ebből is látszik, hogy a megbocsátás a személyiségfejlődés feltétele. Segít a kellemetlen eseményekkel megbirkózni az életben. Segít észrevenni, hogy mindannyian egyszerre vagyunk jók és rosszak, s megtanít az ambivalens érzések elviselésére, pl. az egyszerre szeretem és gyűlölöm kettős érzésének megtűrésére. Az élet ugyanis tele van ambivalenciával.

De mielőtt bővebben belemennénk, nézzük, meg hogy eddig miért nem sikerült megbocsátanod.

Ha példásul lehasítod magadról a konfliktust mintha meg sem történt volna, vagy átvetíted másra a történteket, akkor annyira a tudatalattidba taszítod a saját érzéseidet, hogy esélyed sincs önállóan feldolgozni és kijönni belőle, csak észrevétlenül rátelepszik a jövődre, megbélyegezve az elkövetkező kapcsolataidat.

Aztán vannak olyan érzések, melyek szintén gátat emelnek a fejlődésed útjába. Ilyen példásul a megvetés, a leértékelés és lenézés, melyek kizáró hatással vannak, egyenesen elutasítják a „mindannyian egyszerre vagyunk jók és rosszak is” alapvetést. Ehelyett célszerű lenne tiszteletre, elfogadásra törekedni, belátással, figyelő nyitottsággal fordulni a másik és a konfliktus felé.

Bizonyos védelmi stratégiák, mint az uralkodási vágy vagy az agresszió szintén hátráltatóak. Ha azt veszed észre magadon, hogy mindenáron győzni akarsz, magad alá akarod nyomni a másikat, akkor kapj észbe és tudd, hogy ez a magatartásod már elvesztette aktualitását, a konfliktus már a múlté. Ha őrzöd magadban a sértettség fájdalmát, az csak a fejlődésedben, az előrelépésben akadályoz.

Honnan ismerheted fel, hogy a valódban megbocsátasz?

Onnan, hogy a megbocsátás

  • feltétel nélküli. Hiszen, ha feltételhez kötött, akkor a végkimenetele mástól függő. Ez hárítás. Ha feltétel nélkül bocsátasz meg, akkor csak rajtad múlik és szabad vagy.
  • mindkét fél érdekeit figyelembe veszi.
  • része a kapcsolat fejlődésének és egyúttal vállalod a vele járó további esetleges konfliktust. (Egyik kliensem például szakítás után nem merte feldolgozni a rosszul működő volt párkapcsolatát, mert attól tartott, hogy a feldolgozás következményeképpen már nem fogja akarni, hogy a kapcsolat újra feléledjen. Mert bár ő maga sem érezte jól magát benne, de még ragaszkodna hozzá, azt akarná, hogy a kapcsolat működjön.)
  • mindkét fél részéről áldozattal jár. A lemondás dinamikája megerősíti a kapcsolatot. A nem megvalósult álom elsiratása, elengedése megkönnyebbüléssel jár, így új teret adva a szeretetnek. S ez alatt nem feltétlenül a szerelmet, az összetartó szeretetet, hanem a szabadságot adó szeretetet értem, melynek eredménye lehet a jobban működő kapcsolat és a kapcsolat szeretetben történő elengedése is.
  • A megbocsátás lehet aszimmetrikus, annak gyümölcse viszont szimmetrikus. Ez azt jelenti, hogy egyedül is képes vagyok a kapcsolatot meggyógyítani és előre vinni. Azaz a másik közreműködése nélkül is megbocsáthatsz neki, ami gyógyító hatással lehet a kapcsolatotokra.

Na de akkor hogyan is bocsáss meg?

Ha a fentieket tudatosítottad magadban, engedd meg magadnak, hogy érezz, hogy fájjon, hogy lelked végighaladjon a megbocsátás folyamatán, amely a következő fázisokból tevődik össze:

  • Engedd meg, hogy haragudj a másikra, hogy kívánd neki, hogy legyen ő az áldozat, vele is megtörténjen, ami veled történt. Élje át ős is ugyanazt!
  • Kívánd, hogy megértse, mit tett veled, hogy vállaljon felelősséget a tetteiért, azért ami veled történt. (Ezt mondhatod is neki, de nem muszáj.) Tapasztalatom és hitem, hogy megéri a másikkal tudatni fájdalmunkat és felelősségét a konfliktusban, ha azt akarjuk, hogy a konfliktus teljesen beérjen és mindkét oldalon meghozza gyümölcsét. Persze csak ha erre lehetőség van.
  • Majd idővel megérkezik a megértésed, hogy cipeled magaddal a fájdalmat. Megjelenik a félelmed, hogy amit érzel, talán nem is helyes, nem is vagy önazonos, s kicsit meghátrálsz. Egyszerre felbukkan egy félelem is benned ennek a felismerésnek a következményeitől.
  • Talán megjelenik a vágy benned, hogy ő is veled legyen, amikor szembenézel azzal, hogy miért is fáj neked, amit tett. A szembenézés által korábbi fájdalmak is felszínre törhetnek, s a vágy, hogy részese legyen az élettörténeted azon részének is, amikor ő még nem volt veled kapcsolatban. Ilyenkor felmerülhet benned az igény, hogy segítsen önmagadat és az életedet elfogadnod. Ismét felmerül a vágy, hogy társad legyen, amely vágy ismét félelmet kelthet e felismerés következményeitől, vagyis attól, hogy olyasvalakivel legyél együtt, aki megbántott.
  • Aztán akarhatod, hogy a fájdalomban való összetartozásotokat átéljétek. „Amikor nekem, akkor magadnak is fájdalmat okoztál.” Az egység vágya itt ismét erős lehet.
  • Ezután akarhatod, hogy ő is átélje veled a feloldozást, hogy ő is részesüljön a kegyelemből.
  • Te magad is át akarod élni, hogy ő felszabadul a te megbocsátásod által. Ezáltal magadat is felszabadítva.
  • S végül ki tudod mondani: „légy megmentve, legyél szabad, mert én már az vagyok.”

Remélem, hogy sikerült átadnom a kulcsot a megbocsátáshoz és ez alapján sikerül feldolgoznod sérelmeidet és általuk közelebb lépned békés, szeretetteljes önmagadhoz. Ha elakadnál, szívesen segítelek az utadon.

1 Comment

  1. Megbocsátás 2. »

    […] előző cikkemben megírtam, hogy mi a megbocsátás lényege, folyamata, és mi hátráltatja. Most nézzük meg, […]

Leave A Comment